Énképünk megváltoztatása

Erika két éve csatlakozott a vállalathoz. Gyorsan kiderült róla, hogy jól bánik az emberekkel és munkáját is kiválóan elvégzi. Nagy a teherbírása és jól tűri a stresszt. Két hónappal ezelőtt előléptették. Vezetőként hat beosztottal járul hozzá a cég sikereihez. A vezetővé válás hirtelen jött el életébe. A jelentős változás konfliktusokat is hozott számára mind szakmai, mind privát életében. Egy hónap után úgy döntött, hogy felkeres egy tanácsadót.

Kezdetben olyan szavakkal jellemezte kihívásait, mint "work-life balance" (a munka és magánélet egyensúlya) és "time management" (időgazdálkodás). A munkát rendszeresen hazavitte, céges laptopjával aludt és napjait az irodában egyre kimerültebben, egyre több kávé és cigaretta elfogyasztása mellett töltötte. Hozott egy döntést: leszokik a dohányzásról, heti háromszor eljár az edzőterembe és nem dolgozik az ágyból. Egy hétig minden simán ment. Utána külföldről egy három fős vezetőségi csapat érkezett. A velük való rendszeres találkozók, a prezentációkra való készülés és a szoros határidők stresszel jártak számára. A második naptól ismét lejárt kollégáival dohányozni (akik örültek, hogy visszakapták a "régi Erikát"), nem volt ideje kondizni és ismét laptoppal aludt.

Sándor az egyetemi gólyatábor után elhatározta, hogy friss és jelentős élményei hatására megnöveszti a haját, nem eszik többé húst és újdonsült barátaival közös meditációs összejövetelekre fog járni. Egyre jobban érezte magát "új világában". Amikor azonban családtagjaival és régi cimboráival volt, egyre nagyobb szakadékot kezdett érezni közöttük. Konfliktusai is támadtak, volt, hogy - saját szavaival élve - "csesztették" új életstílusa miatt. Folyton kritikát kapott tőlük, hogy nem olyan, mint amilyen volt. Sándor kitartott új életstílusa mellett, de miután a rendszeres konfliktusok miatt barátnője elhagyta, ő is tanácsadásra jelentkezett.

Számos módon lehetne a két esetet elemezni. Egy egyszerű változási modell segítségét fogom most használni. Talán Ön is járt már hasonló cipőben, amikor tudatosan hozott egy döntést arról, hogy életének egy vagy több területén irányt szeretne változtatni (zenei stílus, öltözködés, frizura, diéta, spiritualitás, dohányzás vagy alkoholfogyasztással kapcsolatos szokások stb.), másképp szeretne önmagára gondolni ezen vagy ezeken a területeken, de környezete mintha kritikával illetné e törekvését. A jelenséget az énkép tudatos megváltoztatása és a mások rólunk kialakított képének fenntartására irányuló törekvése szempontjából mutatom be.

A pszichológusok szerint az énkép az önmagunkról alkotott hiedelmek gyűjteménye a személyiségünkben. Énképünk mondja meg számunkra, hogy kik vagyunk és miképpen látjuk önmagunkat az élet különböző területein (anyaként, apaként, diákként, pénzkeresőként, sportolóként, autóvezetőként, barátként stb.). Énképünk az évek során alakul és különféle hatásokra formálódik, változik. Tudatos döntéssel is hatással lehetünk rá, de ez nem mindig könnyű. Nézzük meg miért.

Az alábbi ábra egy ilyen tudatos elhatározás sémáját ábrázolja, amelyet énképünkkel kapcsolatban hozhatunk. Az egyenes "R" szakaszai utalnak a "Régi énképünkre", amelytől meg szeretnénk szabadulni, mert úgy véljük nem szolgálja boldogulásunkat jelenlegi életünkben. A "DP" a "Döntési Pont", amelyhez egy jelentős külső vagy belső élmény, krízis, veszteség, esetleg lenyűgözöttség, belátás, eksztázis által érkezünk meg. A dohányos nemdohányzóként szeretné látni magát, a diétába kezdő soványabbnak, a sportolásba kezdő pedig fittebbnek és erősebbnek, hogy néhány példát említsek. Rálépnek az "Új útra", amelyet az "Ú" melletti, felfelé ívelő egyenes ábrázol. Attól függően, hogy ez mekkora változást jelent a számukra az "R" és az "Ú" egyenesek által bezárt szög változhat. Végül a "G" arra az erőre utal, ami stressz átélésekor vonz bennünket vissza a régebbi (sőt, akár gyerekkori) reakciókhoz, szokásokhoz, cselekvéshez, gondolkodáshoz vagy érzelmi válaszokhoz, kifejezésekhez. A TA a "Gumikötél" (angolul Rubber band) terminológiát használja a jelenség leírására, amikor a jelenben valami ahhoz hasonló stresszhelyzetbe kerülünk, mint amiben gyermekkorunkban voltunk. Jellemzően ilyenkor nem tudatosan hasonló mintázattal reagálunk az itt-és-most szituációban is. A "G" tehát az a láthatatlan erő, ami visszaránthat bennünket a múltba, így akár a régi énkép útjára ("R"). Ez jellemzően sorksönyv-vezérelt működést eredményez. Milyen egyéb erők hatnak énképünk megváltozása ellen és mit tudunk tenni ellenük?

A változás ellenében ható erők

A számunkra jelentős mások (család, barátok, munkatársak, tanítók stb.) egy jól meghatározható képet alakítanak ki rólunk viselkedéseink alapján.

E kép segítségével ítélik meg, hogy milyen valószínűséggel fogunk bizonyos módon viselkedni a jövőben.

Ezek az emberek ezért az "R-R" kontinuumon látnak bennünket.

Az "R" viselkedési mintázatot vetítik (projíciálják) a jövőre velünk kapcsolatban.

Amikor énképünk megváltoztatása mellett döntünk, viselkedésünk új irányt vesz ("Ú").

Mások esetleg ezt nem tartják összeegyeztethetőnek a bennük rólunk kialakult képpel. Ez zavart kelthet bennük, amelyet akár kritizálással is illethetnek (annak ellenére, hogy mi konstruktív irányba mozdulunk el).

Amikor mások emiatt kritikusak velünk, kérdezzük meg tőlük: "Pontosan mi zavar téged ezzel kapcsolatban?" A tőlük kapott információ fényében jobban tudjuk kezelni a helyzetet.

Emlékezzünk arra, hogy mások hajlamosak lehetnek továbbra is úgy reagálni ránk, ahogy minket a múltban megtapasztaltak. ("Mi van, már szóba se állsz velünk, dohányosokkal?" "Mi ez a nagy sport mánia így hirtelen?" "Ne hülyéskeldj, csak még ezt a sütit edd meg, hiszen neked sütöttem" stb.)

Ha sikerül őket Felnőtt énállapotba meghívni, az "itt-és-most" helyzet szerint tudnak gondolkodni, reagálni. (Ezt önmagunk Felnőtt énállapotban tartásával tudjuk megtenni a konfliktusos helyzetben.)

Találkozhatunk olyanokkal, akik számára nagyobb nehézséget okozhat elhagyni az "R-R" vonalat. Adjunk nekik időt és persze önmagunk számára is. A változással szemben fellépő ellenállás természetes jelenség. Ha ezekkel tisztában vagyunk, a változással járó, esetlegesen felmerülő játszmákat/konfliktusokat hatékonyabban kezelhetjük.

Megjegyzés: a coaching, pszichológiai tanácsadás és terápia tekinthetők olyan támogató formáknak, amelyek segítik az egyéneket (vagy csoportokat) abban, hogy a döntési ponthoz elérkezzenek és új, konstruktívabb működésmódok felé induljanak el. A gumikötél erejének gyengítésével, a változásnak való ellenállás kezelésével és a hiedelmek újra-vizsgálásával egyfajta hidat építenek a jelen viselkedés és azok múltbeli gyökerei között - a maguk eszköztárával és keretei között. Vakfoltjaink tudatosításával, gondolkodási és élményfolyamataink újraszervezésével új énképünk megszilárdítását támogatják a segítővel való kommunikáció által.