Szociális szükségleteimet úgy elégítem ki, úgy jutok simogatáshoz (sztrókhoz, elismeréshez), hogy másokkal valahogyan együtt töltöm az időmet. Ezt hatféle módon tehetem a TA szerint. Ezeket az általam nyerhető sztrókok intenzitása és egyben a tranzakciók kockázatosságának növekvő sorrendje szerint az alábbi módon tehetem.

AZ IDŐSTRUKTÚRÁLÁS FAJTÁI

1-VISSZAVONULÁS: magamba fordulok és nem lépek interakcióba másokkal. Nem adok és nem kapok figyelmet, sztrókokat. Példa: egy összejövetelen háttérben maradok, moziban elkülönülve ülök, munkahelyemen fejhallgatóval fülemen a laptopomon dolgozok.

2-RÍTUS: jól bejáratott, konvencionális sztrókok sorozatából álló kommunikáció, rögzített szereposztással. Ezek a tranzakciók számomra szinte semmilyen érzelmi kockázatot nem jelentenek. Példák: bemutatkozás, üdvözlés, elbúcsúzás, vallási rituálék.

3-IDŐTÖLTÉS: kockázatok nélkül konvencionális témákról beszélgethetek másokkal és egyszerű sztrókokat cserélhetek. Tipikus témák: időjárás, politika, autók, férfiak, nők, gyerekek, divat, ezek a mai fiatalok, bezzeg a mi időnkben, hogyan kell ... .

4-AKTIVITÁS: egy konkrét cél elérésére irányuló tevékeny időtöltés. A cél és a feladatmegoldás szolgálatában álló, tárgyszerű információkat és észrevételeket osztok meg másokkal. Közben érzelmileg kielégítő megerősítéseket, bírálatokat, sztrókokat cserélek másokkal. Példa: munkahely, nyaralás során az esti sütés feladatainak egyeztetése, légi utazás közben az öv ki- és bekapcsolásának tanulása/tanítása vagy egy tréning szünetében a kávégép működésével kapcsolatos információk megosztása.

5-JÁTSZMA: sorskönyvi indíttatásból használom az intimitás pótlékaként. Tranzakciók sorozatát váltjuk egymás között és a sorozatok végén mindketten rosszul érezzük magunkat. Mielőtt ide eljutunk, úgy érezzük, hogy valami váratlan történt a kommunikációban. Azt rérdezem: "Mi a fene történik itt velem?" Életemben már sokszor átéltem hasonló helyzeteket. A történések mintázata ismétlődik, de a szereplők váltakozhatnak (azaz, hogy kivel játszom le a sorozatot) és a környezet is új lehet. Ami viszont állandó: a rossz érzés, amit ilyenkor újra meg újra átélek.

6-INTIMITÁS: az embereket leginkább kielégítő, kölcsönös sztrókokban gazdag együttlét. Meglehetősen kockázatosnak élhetem meg, ha a kölcsönösség bizonytalan. Autentikus érzelmeimet és igényeimet nyílt módon oszthatom meg másokkal. Példa: gyermekemmel játszok, szerelmemmel szeretkezek, legjobb barátommal az életről beszélgetek.

Az intimitásra szükség van a sorskönyvből való felszabaduláshoz - a tudatosság és spontaneitás mellett. E három tényező teszi lehetővé számomra az AUTONÓMIA elérését.

A JÁTSZMÁKRÓL

Amikor játszmába kerülök, gyermekkori stratégiáimat játszom újra a jelenben, de ezek a megoldásmódok felnőttként már nem megfelelőek számomra. A játszmákat mindig valamilyen negatív énállapotból játszom (Szülőiből vagy Gyermekiből). Felnőtt énállapotból nem játszható játszma. Rejtett tranzakcióinkban a pszichológiai szinten leértékeléseket (NEM OKÉ üzeneteket) cserélünk ki egymással. Intenzív sztrókok cseréje ez. A játszma végén mindketten intenzív negatív sztrókokat tapasztalunk meg.

Amikor játszmába kerülök, valamilyen szerepet veszek fel az ún. Drámaháromszögön. Lehetek Áldozat, Üldöző vagy Megmentő. A szerepeket hirtelen lecserélhetem. Az alábbi klip kiválóan szemlélteti a játszma dinamikáját és ezeket a szerepváltásokat.

Megjegyzés: Mindenki játszik játszmákat, időről, időre. Jellemző módon vagyunk hajlamosak játszmába lépni, "kedvenc" szerepünkből (Megmentő, Üldöző vagy Áldozat).