Penfield hatása

Wilder Penfield (1891-1976) a montreali McGill Egyetem neurológia és idegsebész professzora sebészeti eljárások során elektródák segítségével, elektromosan stimulálta az agy specifikus területeit. Az elektromos ingereket nem kísérleti célból, hanem a beavatkozás részekét alkalmazta. Felfedezte, hogy élő és éber betegek temporális agyi régióit ingerelve, jelentéssel bíró emlékeket tud előhívni bennük. Nem csak élénk képek jelentek meg előttük azokról az élményekről, amelyeket egykor átéltek, de az élményhez kapcsolódó érzések, érzelmek is felidéződtek. Penfield a beavatkozásokat éveken át végezte. Számos következtetései közül az alább négy terület hatott Berne gondolkodására leginkább, amikor a tranzakcióanalízist kidolgozta:

1 – Az emberi agy sok szempontból úgy működik, mint egy video kamera, amely élénk képeket vesz fel az eseményekről. Bár a felvétel maga nem mindig elérhető tudatosan a tulajdonosa számára, az esemény maga az agyban minden időkre eltárolódik.

2- Mind az esemény, mind pedig az esemény alatt átélt érzelmek eltárolódnak az agyban. Ez esemény és az érzések együtt kerülnek elraktározásra, egyik sem hívható elő a másik nélkül.

3 – Amikor valaki felidéz egy korábbi élményt, ugyanolyan intenzitással lehet képes az élménnyel kapcsolatos érzéseit átélni, mint azt az eredeti élmény megélésekor tette.

4 – Az egyének egyszerre két módon tudnak működni egy időben. Egy emléket felidézve és annak eredeti érzéseit átélve képesek lehetnek teljesen objektívan beszélni a történtekről.

"Nem csak azt tudom felidézni, hogy miképpen éreztem magam akkor, de most is képes vagyok ugyanúgy érezni magam" (Thomas A. Harris - Berne tanítványa, az I am OK, You are OK című könyv szerzője)

Video

Az alábbi rövid felvételben a kanadai-amerikai Penfield összefoglalja kísérleteiek néhány hozadékát.