Amikor kisgyerek voltam szüleimtől, illetve a számomra fontos és jelentős személyektől olyan közléseket kaptam, amelyek tájékoztattak engem életlehetőségeimről és boldogulásom esélyeiről. Ezeket volt, hogy szóban mondták a számomra (pl. "Ügyes és okos vagy"), máskor nonverbálisan (pl. megveregették a vállamat) és volt, hogy a kettő egyszerre érkezett (pl. "Rossz vagy!" - mondták és ráütöttek a fenekemre). Ezekben az üzenetekben kifejeződhettek szüleim elintézetlen feszültségei és illúziói. Minél kisebb voltam, annál inkább kénytelen voltam kiszolgáltatottan alávetni magam szüleim (és a számomra jelentős mások) programozásának. Ezek az üzenetek képezték alapját az önmagamról, másokról és a világról kialakított sorsformáló korai döntéseimnek, amelyekre építve, nem tudatosan megalkottam élettervemet: SORSKÖNYVEMET.

SORSKÖNYVBE LÉPNI

Amikor felnőtt koromban a gyermekkori programozás és korai döntéseim által vezérelve szemlélem magamat, másokat, a világot és ezek alapján teszem (vagy nem teszem) dolgomat: SORSKÖNYVBE LÉPEK. Ahelyett, hogy autonóm módon az itt-és-mostra reagálnék és felnőtt erőforrásaimra építve oldanám meg a problémát, gyermekkori bőrömbe bújva mintha egy konzervált magnófelvétel a fejemben bizonyos érzés-, gondolkodás- és viselkedésmintázatra determinálna. Sorskönyvem tudattalan tervként kényszerítő erővel terel ebbe az irányba, hogy korai döntéseim szerint alakuljanak dolgaim, hogy sorsomat beteljesíthessem. Kisgyermekként a túlélésem biztosítása érdekében az akkori önmagam véges információi és eszközei szintjén alakítottam ki és raktároztam el ezt a következtetésekből álló csomagot. Évekkel, évtizedekkel később, amikor fenyegetve érzem magam, erős stresszt élek át, sorskönyvbe léphetek. A folyamat azonban megállítható, a terv újraírható. Ennek egyik formája a pszichoterápia.

Sorskönyvünk boldogulásunkat gátló ereje jellemző mintázatokban jelenhet meg saját életünkben. Vannak, akik például újra és újra nekifutnak, hogy egy nagy célt elérjenek, de tervüket nem tudják megvalósítani. Majdnem sikerül nekik, de valami mindig közbejön. Újra próbálkoznak hát. Mások úgy érezhetik, hogy életüket állandó kísértések közepette élik, de sosem tehetik meg, amire vágynak. Mások úgy hiszik, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy pihenjenek - különben annak katasztrófális következményei lennének. A különféle sorskönyvi folyamatok mintái kombinálódhatnak is.

SORSKÖNYVI ÜZENETEK FORMÁI

Gyermekként szüleinktől (és a számunkra jelentős másoktól) olyan üzeneteket is kapunk, amelyek nagymértékben befolyásolják azt a módot, ahogyan életlehetőségeinket és boldogulásunk esélyét látjuk - ahogyan magunkról másokról és a világról gondolkozunk. Ezek az üzenetek a sorskönyvi üzenetek. Főbb formái a következők:

ATTRIBÚCIÓ (tulajdonítás): amikor a gyerek szemébe mondják (vagy fültanúja a róla folyó beszélgetésnek arról), hogy ő milyen. Példa: "Okos vagy." "Olyan vagy te is csak, mint az apád."

ELŐÍRÁS (DRIVER): amikor a szülők a megfelelés fő követelményeit szavakba öntve adják át a gyereknek. . Túlzott alkalmazásuk, később kártékony kényszerítő erőként pszichés megbetegedésekhez vezethet. Önmagunk feladására sarkallnak, korlátozva bennünket abban, hogy valódi érzelmeink és vágyaink szerint cselekedjünk. Stresszhelyzetben automatikusan ezekhez az egykor célszerűnek tűnő megoldásokhoz fordulhatunk. Példák: "Légy tökéletes!" "Szerezz örömet másoknak!" "Légy erős! (Bírd ki!)

PROGRAM: amikor a szülő az előírások és gátló őarancsok teljesítésének módjait adják át a gyereknek. Ahhoz ad gyakorlati támpontokat, hogy miképpen kell problémákat, konfliktusokat, kínos dolgokat kezelni vagy (vélt vagy valós) sikerekhez vezető módokat megtalálni. Példák: "Így kell a nőkkel/férfiakkal bánni" "Így kell megsértődni" "Így kell bocsánatot kérni"

GÁTLÓ PARANCS: amikor a szülő rejtetten a tilalmakról, az elutasított, nemkínánatos dolgokról, viselkedésekről és gondolatokról tájékoztatja a gyereket. Eredetük a szülő elintézetlen konfliktusai és nem tudatos módon kerülnek kommunikálásra a gyerek felé, főleg nonverbális módon. Ezek igen keményen tiltják, csonkolják a gyerek lehetőségeit. A gyerek még úgy hiszi, hogy ezek be nem tartása esetén elveszítheti a szülői szeretetet és gondoskodást - ezért inkább alá veti magát e parancsoknak. Van, hogy a parancs nem valóságos, csak a gyerek félreértésének szüleménye (értelmezése). Azonban döntések és hiedelmek formálódnak általuk. Példák: "Ne gondolkozz" "Ne érezz" "Ne légy fontos"

ENGEDÉLY: amikor a szülő - a gátló paranccsal ellentétben - a gyereknek szabadságot, teret ad a létezésre, gondolkodásra, érzésekre stb. Szintén főleg nonverbális módon. Amikor például a gyerek mielőtt hozzá érne egy család által féltve őrzött értékes tárgyhoz, megáll és szülei tekintetét keresi. Ha a mama és a papa igenlően mosolyog, a gyerek engedélyt kap arra, hogy "Csinálhatod!" (ellentétben például a szülők összevont szemöldökével és fenyegető testtartásával - esetleges üvöltözésével - ami gátló parancsba adja, hogy "Ne csináld!").

MODELLÁLÁS: amikor a gyermek pontosan megfigyeli, hogy az emberek hogyan viselkednek. Különösen azt figyeli meg, hogy anya és apa hogyan kapcsolódnak egymáshoz és más családtagokhoz. Megfigyelései alapján a gyerek különféle megoldásokkal próbálkozik a következő kérdésre: "Hogyan kapom meg a legkönnyebben, amit akarok?" Következtetéseit szűkös tapasztalatara, a valóság teljességének figyelembevétele nélkül alkothatja meg. Példa: "Amikor másoktól figyelmet (sztrókot) akarok, először Áldozatnak kell lennem."

TRAUMATIKUS ESEMÉNYEK: amikor a gyermek egy olyan eseményt él át, amelyet különösen fenyegetőnek érez. Példák: Fizikális vagy szexuális bántalmazás, szülők válása, különköltözése, baleset, természeti katasztrófa, szeparáció, szülő halála. Az ilyen események kapcsán is hozhat a gyermek olyan döntést, amelyek sorskönyvének központi elemévé válhat (Pl. "Soha többé nem bízom meg a férfiakban" "Az emberek azt akarják, hogy meghaljak" stb.)

Az alábbi ábra a sorskönyvi üzenetek néhány átadási módját (sorskönyvi mátrix) szemlélteti Claude Steiner munkájára épülve.

SORSKÖNYV ÉS PATOLÓGIA

Claude Steiner szerint ha valakire sorskönyve negatív módon túlzott mértékben hat, életét három módon élheti:

ÖRÖM NÉLKÜL: depressziósan;

SZERETET NÉLKÜL: drogfüggésben (vagy más szer - szeretetpótlék - függésében);

ÉRTELEM NÉLKÜL: valamilyen elmebetegségben.

Összefoglalva: a sorskönyv egy nem tudatos életterv, amelyet gyermekként írunk magunknak. Megmondja, hogy milyennek észleljük életlehetőségeinket, boldogulásunk esélyét, - általában magunkat, másokat, a világot. Tervünket azonban újra írhatjuk.

Megjegyzés: Berne szerint a sorskönyv kimenete lehet: Nyertes, Nem nyertes vagy Vesztes.