spirituális szennyeződés

A spiritualitás számomra egy olyan egyéni, belső útra vonatkozik, amelyet valamennyien egyedül járunk abból a célból, hogy felfedezzük igazi lényünket. Ez segít harmonikusan kapcsolódni önmagunkhoz, másokhoz és a nálunk nagyobb szerveződésekhez. A spiritualitás gyakorlása (amit nevezhetünk spirituális viselkedésnek is akár), ezért nekem az önismeret gyakorlása is, a tudat tágítása, az érzékek "élesítése" és az "én-enyém-nekem" egocentrikus attitűd leépítése. A TA nyelvén azt is mondhatom, hogy a spiritualitás megfelelő gyakorlása segíthet a félreismerések, a kontaminációk, a játszmák vagy referenciakeretünk önkorlátozó hiedelmeinek leépítésében, az autonómia növelése által.

A rendszeres meditáció, mindfulness gyakorlatok, az elcsendesedés és befelé fordulás így támogathatja azt, hogy tudatosabban észlelhessük, ami egyrészt bennünk, másrészt mások és mi közöttünk történik (tranzakciók, játszmák, sztrókok cseréje). Azt, hogy az "itt-és-most"-ban, spontán döntsünk, reagáljunk és ne a múlt merev, automatikus reakciói és szokásai irányítsanak. Nagyobb tér nyílhat arra, hogy belső világunkat, érzéseinket, szükségleteinket és hiteinket másokkal megosszuk és nyitottak legyünk mások belső élményeinek meghallgatására, megértésére.

Ebben a cikkben nem a spiritualitás gyakorlásának előnyeit szeretném kiemelni, hanem az olyan kontaminálódott (szennyezett) énállapotok bázisán kialakuló viselkedéseket, amelyeket a TA strukturális patológiáknak nevez. Ezekre a viselkedésekre mint "spirituális szennyeződések" utalok. Az alábbiakban bemutatok 8 módot, amikor a spiritualitás álruhájában jelenhet meg egy viselkedés, ám az nem szolgálja sem az autonómia, sem az "oké vagyok-oké vagy" viszonyulás megvalósulását.

(1) Az első esetben a személy önmagát másoknál felsőbbrendűnek éli meg csupán azért, mert ő bizonyos módon lát, hisz, viselkedik vagy követ valamilyen irányzatot, filozófiát. "Én oké vagyok, mert jógázok/meditálok/imádkozok/böjtölök stb. - de te nem vagy oké, hiszen te nem ... Hajlamos lehet túlkritizálni másokat és velük Üldözőként játszmába bocsátkozni. A Szülői kontamináció olyan előítéletességre serkentheti, hogy mások nem olyan megvilágosodottak/tiszták/értékesek stb. mint ő, mert mások nem így struktúrálják idejüket vagy másban hisznek. Ezért velük szemben előítéletessé válik. Ez a mintázat az általam fent megfogalmazott spiritualitással köszönő viszonyban sincs. Ha önmagunkban vagy másokban valamennyire felismerjük e jegyeket, a Felnőtt funkció erősítésével kezdhetjük leépíteni őket azáltal, hogy megfigyelünk és kérdéseket teszünk fel (ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan).

(2) A második esetben a személy azáltal válik felelőtlenné és megbízhatatlanná, hogy a Gyermeki kontamináció téveszmékre teszi hajlamossá. A "mindennek meg van a maga oka az univerzumban", vagy a "valóság csak illúzió", hiedelmek jó példái ennek a működésnek. Szélsőséges formájában a személy nem jelenik meg időben a megbeszélt találkozókon vagy hibáztatja az erőszak áldozatait, de önmagát bűnösnek is érezheti, és ezért veszélyes magatartásformákat mutathat. Például mivel nem érzi elég tisztának magát egy ösvényhez vagy beavatáshoz, éhezteti vagy más módokon fizikálisan sanyargatja, bántalmazza önmagát. Ha mások megkérdőjelezik ezeket a rituálékat, védekező funkciói tovább erősödhetnek. Szintén a Felnőtt funkció erősítésén keresztül gyengíthetjük ezt a mintázatot.

(3) A harmadik esetben az Alávetett Gyermeki (Conforming Child - CC) énállapot működése uralkodó a Szabad Gyermeki kárára. Affiliációs (valahová tartozási) szükségletét azzal igyekszik kielégíteni, hogy a divat miatt meditálni, jógázni kezd vagy valamilyen spirituális közösséghez csatlakozik és követi tanításaikat. Spirituális szimbólumokat tetováltathat magára, megváltoztathatja öltözködését, frizuráját. Ezekkel önmagukban nincs gond. Akkor nevezhetjük ezt a mintázatot spirituális szennyeződésnek, ha a személy vagy környezete szenved ezektől a viselkedésektől. Ha például nem érzi jól magát a bőrében a tetoválás miatt, kényszeresen nézegeti magát a tükörben új külsője miatt, vagy nem tudja számláit kifizetni, mert annyit költ az új "ösvény" gyakorlására, követésére. Hajlamos lehet a csalódásra és az Áldozati szerepre, ha egy közösséghez kapcsolódási törekvéseiben szükségletei kielégületlenek maradnak. Rossz érzéseit két eltérő mintázat is magyarázhatja. Az első hátterében az "én nem vagyok oké, de ti okék vagytok" kisebbrendűségi dinamika áll. A második egy depresszívebb, tehetetlenebb állapot, ahol az "én sem vagyok oké és ti sem vagytok okék" pozíció alapozza meg a személy élményeit. A személy csalódhat az eszmében, a vezetőben vagy a közösségben. Kijönni ebből az átélt tapasztalatok integrálásával lehet.

(4) A negyedik esetben a helyettesítő érzések határozzák meg a személy működésmódját. Ahelyett, hogy "elfogadhatatlan" negatív érzéseket élne át és fejezne ki, az illető rendíthetetlen nyugalmat, kedvességet és pozitivitást mutathat. Ez párosulhat mások kritizálásával, amikor ők például haragjuknak adnak hangot - akár jogosan is. Pedig a harag, más érzelmekhez hasonlóan, természetes emberi emóció, ami számos helyzetben indokolt. Ez a dinamika a spontaneitást fojtja le. A spiritualitás lényege pont a valódi önmagunkhoz való kapcsolódáson át érhető el, de ez a személy mintegy lehasítja figyelmének fókusza elől reális, "elfogadhatatlan" érzéseit. Ezért nevezem ezt is spirituális szennyeződésnek. Fejlődni ezen a téren úgy lehet, hogy elismerjük kevésbé komfortos élményeinket és érzéseinket, jogosnak és valósnak fogadjuk el őket. Ha tudatában vagyunk haragunknak vagy szomorúságunknak, akkor a helyzetnek megfelelőbben tudunk működni, érzelmeinket a realitásnak megfelelőbben tudjuk kifejezni, kezelni, emberibb, autonómabb módon tudunk létezni. (A helyzetet nehezítheti, ha az előzőekben megfogalmazott affiliációs szükséglet ahhoz a közösséghez tartozással akarja kielégíteni a személy, amely lenézi a negatív érzéseket és azok kifejezését nyíltan elítéli.)

(5) Az ötödik esetben valami hasonló történik főleg a külső események észlelésével kapcsolatban. A személy félreismeri a történéseket, amikor azok negatívak, kevésbé komfortosak. Ignorálni igyekszik az élet sötét oldalát, mintha azok nem járnának vele együtt. A világ problémái elől történő olyan elfordulás vagy elmenekülés lehet ez, amit a "légy pozitív" mantra ismételgetése vagy a "gondolataink hozzák létre a valóságunkat" hiedelem is jól kifejez. Ezzel az elhárító mechanizmussal kényszeresen zárják ki a valóság sötét oldalát és teremtenek egy olyan belső, mágikus világot maguknak, ahol csak a pozitív dolgoknak jut hely. Közösségben egymást is megerősíthetik ezek a személyek: "Ne engedd, hogy a negatív dolgok töltsék be tudatodat!" Azért nevezhetjük ezt spirituális szennyeződésnek, mert az élettel természetes módon járnak együtt sötét dolgok is, amelyeket ha figyelmen kívül hagyunk, ártalmas és veszélyes helyzeteket idézhetünk elő. A Felnőtt (F2) funkció összetévesztése ez az ún. Kis Professzor (F1) működésmódjával. A dinamika felerősödhet és ellenállóbbá válhat, ha egy karizmatikus vezető köré szerveződött csoport osztja ezt a látásmódot, hiedelemrendszert. Orvosolásában a Felnőtt és a Kis Professzor működések elkülönítése segít.

(6) A hatodik esetben az ellenparancsok (driverek) uralják a személy működsémódját a spiritualitás területén. Különösen a "légy tökéletes", "tégy erőfeszítést" és a "légy erős" (kapcsolódva az előző, ötödik dinamikához) működhet túlzó módon. Számos spirituális erény (például "szeresd azt, aki veled rosszat tesz, mert tanít téged") megvalósításához olyan erőfeszítésekre lehet szükség, amit nehéz őszinte és természetes reakciók leküzdése nélkül megvalósítani. Az erények, követendő normák, ösvények, utak (és bizonyos vallásokban, szektákban vagy kultuszokban egyes dogmák) olyan roppant erővel tornyosulhatnak az egyénre, hogy be nem tartásuk gondolata is azonnali bűntudatot és szorongást okozhat. Olyan "tökéletes" figurák mint Buddha, a dalai láma vagy egy helyi közösség vezetője, tanítója, guruja vagy tudója könnyen válhatnak példaképekké, akiket az egyén idealizálhat és belső drivere (például "légy tökéletes") könnyen rávetülhet e személyekre, akik megtestesítik ezen erényeket. Böjtölnek, kedvesek, bölcsek, a gyakorlatokat senki sem tudja náluk jobban, tanítanak és mások követik őket, látszólag nem hibáznak. A meditáció tanulása közben elálmosodó és gondolatban elkalandozó egyén pedig úgy érzi, hogy nem próbálkozik eléggé, még messze van a tökéletességtől, azaz nem elég jó, nem oké. Ez további erőfeszítésre, perfekcionizmusra késztetheti. Ez a dinamika teszi spirituális szennyeződéssé. A gyakorlással és fejlődéssel nincs baj. A kényszer és az állandósult elégtelenség érzése és emberi lényünk, hibázási lehetőségünk, tökéletlenségünk el nem fogadása okozza a gondot. Ha ezt el tudjuk fogadni és ha hibázunk meg tudunk bocsátani magunknak, tudunk önmagunkkal is törődni, együtt érezni, jó úton járunk. Legjobb indikátora ennek az, amikor mások hívják fel figyelmünket tökéletlenségünkre, és az nem okoz számunkra jelentős szorongást. Ha azonban nárcisztikus módon szinte azonnal védekeznünk és magyarázkodnunk kell, van még tennivalónk önmagunk Üldözésének dinamikájában.

(7) A hetedik esetben a Gondoskodó Szülői énállapot túlműködése, a Megmentő szerep válik hangsúlyossá. A személy olyan mértékben akar segíteni, jó lenni és jót tenni másokkal és a világgal, hogy hajlamos figyelmen kívül hagyni két dolgot: a saját szükségleteit és azt, hogy megvizsgálja vajon másoknak szüksége van-e az ő segítségére. "Minden emberi lény megérdemli a kedvességet és az együttérzést" - vallják ők. Olyanok is vannak, akik állatok és növények iránt is együttérzést fejeznek ki. Ezzel nincs semmi gond. Spirituális szennyeződéssé ez akkor válik, amikor a személy akár a saját életét is kockáztatja olyan valami miatt, ami nem indokolt. Ha olyanokban is megbízik, akik arra nem szolgáltatnak alapot, sőt a jelek ennek ellenkezőjét mutatják. A naivitás példái lehetnének ezek. Ha a realitást nézzük, az életben vannak olyan helyzetek, ahol nem a melegszívű, kedves viselkedés a leghelyénvalóbb. Annak megértése és elfogadása, hogy eltérő embereket eltérő motiváció vezethet, növelheti tudatosságunkat, annak megértését, hogy valójában mi történik. Az embereket elfogadhatjuk okénak, de döntéseiket és viselkedéseiket elítélhetjük, ha azok nem konstruktívak.

(8) Végül a nyolcadik eset, ami valamennyire benne volt az előzőekben is, a Felnőtt működés kizárása. A Felnőtt józansága, az adatok és információk ellenőrzése, validálása és figyelembevétele az itt-és-most szituációban és a régi, automatikus reakciómódok felismerése és szükség esetén felülírása valamint egy probléma létezésének és jelentőségének felismerése fontos a mindennapi adaptációban. A "mester szerint" vagy a "tanítás szerint" útmutatások elsődlegessége azonban nem hagyva alternatívát, opciót egyedüli megoldásként, követendő receptként szolgálhat a személy számára a Felnőtt énállapot kizárásakor. Ha valaki eltérő vagy tudományos magyarázattal szolgál, ellenségesen is felléphetnek az illetővel szemben. Ilyenkor felhozhatják az "ezt már többezer éve leírták", az "ősi", "benne van a Bibliában" vagy a "milliók gyakorolják" érveket. Ismét, nem az okoz gondot, hogy valami ősi vagy sokan követik, hanem a valóságpróba, a kérdések feltevésének lehetősége, az adatok gyűjtése és az azok alapján történő autonóm döntés lehetőségének hiánya. A személy vissza is utasíthat egy orvosi beavatkozást - akár gyermekének kezelését is -, ha abban hisz, hogy képes például az univerzum erőit gyógyításra bírni. A világ közelgő végét várva megválhat értékeitől. Sokan fizetnek olyan spirituális szolgáltatóknak, akik állítólagosan természetfeletti lényekkel kommunikálnak, gyógyítanak, látnak, előző életeket elemeznek és egyéb tanácsadást nyújtanak klienseik számára. Legtöbb esetben ezek a vállalkozások a Felnőtt énállapot kizárására építenek a kliens oldaláról.

Babonás hiedelmeink és rituáléink mögött is a Felnőtt működés ideiglenes elgyengülése áll. Amikor védekező (mágikus) cselekedeteket teszünk, mert egy fekete macska átmegy előttünk, összetörik egy tükör vagy kiborul a só. Általában ezeknek nem tulajdonítunk jelentőséget. Nem is nevezem őket spirituális szennyeződésnek, hiszen sem saját életvezetésünkre, sem kapcsolatainkra nem gyakorolnak negatív hatást. Átvettük, tanultuk őket, részei kultúránknak. Sokszor mosolygunk rajtuk, sőt még tanítjuk is rá gyermekeinket. Kényszerítő erejük azonban nincs felettünk. Nem korlátozzák spontaneitásunkat (eldönthetjük, hogy másképp is reagálhatunk), tudatosságunkat (pontosan ismerjük a viselkedés okát, hátterét) vagy intimitásra való képességünket (megoszthatjuk velük kapcsolatos gondolatainkat és érzéseinket másokkal). A spirituális szennyeződések során ezek az összetevők elvesznek. Legközelebb, amikor bizonytalan önmaga vagy mások spirituális viselkedésével kapcsolatban, akár megvizsgálhatja a jelenség összetevőit az itt leírt alapelvek - mint az elemzés egy lehetséges fajtája -szerint.