10 szempont a gyermekneveléshez

Eric Berne tanítványa, Claude Steiner amerikai pszichoterapeuta 1974-ben fogalmazta meg nézeteit az autonómiát elősegítő gyermekneveléssel kapcsolatban. Scripts People Live ("Emberi sorskönyvek") című könyvében 10 szempontot ad számunkra. Ebben a bejegyzéseben saját gondolataim és példáim hozzáadásával tolmácsolom ezeket. Ide kattintva PDF formátumban is letöltheti a szempontokat, kinyomtathatja és akár a ki is tűzheti a falra, de másokkal is megoszthatja.

1-Akkor vállalj gyermeket, ha számára tizennyolc évig kiterjedően Gondoskodást és Védelmet tudsz biztosítani. Az énállapotokat magyarázó funkcionális modell szerint a Gondoskodó Szülői énállapotból tudunk olyan üzeneteket küldeni, amelyek Engedélyt adnak ("Igen lehet ...", "Igen, meg tudod csinálni ...", "Igen, hiszek benned ...") a gyermek számára. Kritikus (vagy Szabályozó) Szülői énállapotból pedig Védelmet úgy biztosítunk az utód számára, hogy éles határokat jelölünk ki működése számára ("A kockával játszhatsz, de a konnektorral nem", "Az uborkát megesszük, de a homokot nem" stb.). Amikor gyermekünk az Engedélyt és a Védelmet is megtapasztalja, könnyebben fejlődik az autonómia irányába. Példa: "Gyere kicsim, a vacsora az asztalon" (a szülő Gondoskodó Szülői üzenete, amely Engedélyt ad, "igen, jöhetsz és ehetsz"). S amikor a gyerek piszkos kézzel érkezik, így szól: "Nem, így nem ülünk az asztalhoz. Előbb meg kell mosni a kezünket" (a szülő Kritikus Szülői üzenete, amely Védelmet biztosít). Ha ez rendszeresen megismétlődik, akkor a gyermek ezeket az üzeneteket belsővé teszi, és saját Szülői énállapota gondoskodik arról, hogy mielőtt asztalhoz ül, megmossa a kezét. Autonóm személyként később a szüleitől (és más szülőfiguráktól) kapott és elraktározott üzeneteket képes lesz felül is bírálni és az elavultaktól megszabadulni, azokat felül írni. Ha például villamosmérnöki karra jár, a konnektort már darabjaira szedheti, ismerve annak minden elemét, funkcióját és a biztonsági előírásokat is be tudja tartani, tud magára vigyázni. Ez egy leegyszerűsített példa, de a gondolatokkal, eszmékkel és érzelmekkel kapcsolatos szülői üzenetekkel kapcsolatban is hasonló mintázat játszódik le.

2-Az autonómiáért folyó gyermeknevelés elsődleges célja az, hogy a gyermek számára szabadságot biztosítsunk arra, hogy az intimitást, tudatosságot és spontaneitást teljes mértékben gyakorolhassa. A gyermeknevelésben elérni talán ezt a legnehezebb, mivel társadalmunk tele van követelményekkel - legtöbbször teljesen értelmetlen követelményekkel, aminek a gyerek otthon, az óvodában, az iskolában, de még az utcán is kénytelen megfelelni. Példa: a szülő gyermekével sétál az utcán. Arra jön egy kerekesszékes srác. Gyermeke spontán felkiált: "Nézd anya (vagy apa)! A bácsinak nincs lába! Miért nincs lába?" Mire a szülő: "Csend legyen. Ne mutogass. Viselkedj már. Halkan beszélj. Nem illik ilyet kérdezni!" A gyermek spontán, kíváncsi reakcióját a szülő elfogadhatatlannak találta. Ez a szülői hozzáállás nem támogatja az autonómia kifejlődését. A szülő félelme vagy szégyene (esetleg bűntudata) késztette őt arra, hogy megrendszabályozza gyerekét. Sajnos a felnőttek olyan értelmetlen "jó viseletet" is ráerőltetnek a gyerekre, mint a "Menj már oda a nagybácsihoz, adj neki puszit, és mondd, hogy szereted, hiszen hozott neked ajándékot". Miközben ő esetleg nem is emlékszik a ritkán látott rokonra, akitől esetleg még fél is egy picit.

3-Az intimitás elérését legjobban a sztrókgazdálkodással hiúsíthatjuk meg. A TA nyelvezetében a sztrók nem más, mint simogatás (angolul "stroke") és a társas elismerés egységének tartjuk. Amikor átölellek, vagy azt mondom neked: "Szeretlek", egy pozitív sztrókot adok neked. Eltérőek vagyunk abban, hogy mennyi simogatást adunk, kapunk, kérünk, utasítunk el vagy adunk önmagunknak – azaz miképpen gazdálkodunk velük. Gyermekeinket bátorítsuk arra, hogy másoknak adjanak pozitív sztrókokat, ha szükségük van rá, akkor másoktól kérhetnek, utasítsák el másoktól azt a negatív sztrókot (pl. "Hülye vagy"), amire nincs szükségük és adjanak önmaguknak is, azaz dícsérjék magukat, dicsekedjenek eredményeikkel, jócselekedeteikkel (sajnos ez utóbbiról - az "önsztrókolásról" - szintén leszoktatja sok szülő a gyerekét - "Dicsekedni csúnya dolog!"). Ha ezekről beszélgetünk velük és mi is példát mutatunk, a másokra s a világra való nyitottságot fejlesztjük ki bennük. Szabadon képesek lesznek kifejezni azt, ami bennük van és érzékennyé válnak arra, amit mások gondolnak vagy éreznek.

4-A tudatosság elérését legjobban a leértékelésekkel aknázhatjuk alá. Steiner arra figyelmeztet, hogy ne értékeljük le, kritizáljuk és címkézzük gyermekeink racionalitását, érzéseit vagy intuícióit. Példám: a gyerek sírva ébred fel az éjszaka közepén. Rosszat álmodott. Az álmos szülők berohannak hozzá és próbálják meggyőzni: "Szörnyek már pedig nem léteznek. Ne sírj. Nyugodj meg. Hol látsz itt szörnyet? Mutasd meg!" Ez leértékelés. Ennek ellentéte az, amikor érvényt adunk a bennünk és a másokban keletkezett élményeknek, bármi is legyen az. Ez segíti elő az őszinteséget, hogy egymással megoszthassuk érzéseinket, fantáziáinkat, gyanakvásainkat vagy kétségeinket és elkerüljük a titkolózást, neheztelést. Egy másik példa: a kisfiú elesik, beüti a kezét és picit vérzik is. Sírva rohan szüleihez. "Fáj" - szipogja. "Ó, katona dolog. Ezért nem kell sírni. A nagyfiúk nem sírnak" - mondja a szülő azt üzenve utódjának, hogy az ne érezze azt, amit érez, és hogy legyen kedves nem gyermek lenni. Ő erre persze összezavarodhat saját élményit illetően, de kapcsolatai terén is - nem érti, nem "tudja", hogy mi is történik valójában. Tudatossága tompul.

5-Gyermekednek soha, de soha ne hazudj. Ha valamit el kell rejtenünk gyermekünk elől, mondjuk meg neki, és esetleg meg is magyarázhatjuk, hogy miért teszünk így, őszintén. Példám: egyik rendelésemre eljött egy édesapa. Felesége a kórházban meghalt. Kétéves kislányuk azonban haza várta anyukáját. "Mit mondjak neki?" - volt a férfi kérdése. Az ülés alatt számos lehetőségről beszélt. "Még bent kell maradnia", "még nem jöhet haza", "másik helyre kellett mennie", "a mama többé nem jön haza hozzánk". Saját könnyivel küszködve önmagát korrigálgatta az ülés alatt. Megmutatkozott, hogy olykor mekkora csábítás lehet a fájdalom elől hazugságba menekülni.

6-A spontaneitást a test feletti, önhatalmú szabályozások bevezetésével tudjuk elhervasztani. Sajnos az erősebb felnőttek hajlamosak a gyereket a mozgás szükségletének kielégítésében korlátozni. Néha diagnosztikus címkével is ellátják a gyereket: "Mindig mozog!" Hasonló történik, amikor érzékszerveit korlátozzák: nem láthat, hallhat, érinthet, szagolhat és ízlelhet dolgokat. A felnőttek azt általában akkor teszik, amikor a gyerek viselkedése nem felel meg igényeiknek ("Nem nézheted meg a mesét", "Nem kapsz desszertet" stb.). A gyereket büntetik. Néhányan még a gyerek testét fizikálisan is bántalmazzák. Mit tegyünk, ha erre kerül sor? Azonnal hagyjuk abba és kérjünk bocsánatot. Vállaljunk teljes felelősséget tetteinkért.

7-Ne Mentsd meg a gyereket és Üldözd utána. Ez egy gyakori játszma a szülői gyakorlatban. Először a gyerek kifejezi szükségletét. A szülők ellenállnak. "Hadd menjek el a buliba" - mondja a 15 éves kamasz. "Nem. Majd, ha 18 leszel." - kapja a választ. A vita perceken át folyik. A szülők végül meggyőzik magukat, hogy ők is voltak már itt-ott ennyi idősen. Feladják elvüket és elengedik a fiatalt - Megmentik őt, mivel saját szükségleteik, elveik ellen cselekszenek. Látszólag a stressz azonnal lecsökkent és a konfliktus is megoldódott. Amikor a fiatal az éjszaka közepén hazatér, részegen, megverve és kifosztva, csak ennyit mondanak neki: "Úgy kell neked. Mi mondtuk, hogy ne menj. Reméljük ebből tanultál". A szülő a saját felelősségét lerázva támad a gyerekre, Üldözve őt, aki Áldozati szerepbe kényszerül. Ez a mintázat jelenik meg a totyogóval való interakció során is, amikor az a mobiltelefonnal akar játszani. A szülő nem hagyja. Végül megesik a szíve és a gyerek megkapja. (Nem akarták oda adni, de olyan szépen nézett: Megmentették). A telefon később repül, összetörik. "Mit csináltál? Rossz vagy! Többé nem kapsz semmit. Nesze!" - ütnek a kezére, azaz Üldözik. Steiner figyelmeztet: Ne tégy olyat, amit szíved szerint nem akarsz megtenni a gyermekedért. Ha mégis megteszed, ne kövesd el azt a hibát, hogy Üldözni kezded a gyereket később a te döntésedért. Mindig adj esélyt a gyerekednek arra, hogy ő gondoskodjon magáról, mielőtt te "segítesz".

8-Ne versengésre tanítsd a gyerekedet. A tévéből és az iskolából épp eleget tanulnak erről. Együttműködést tanítsunk nekik, példamutatáson át. Mutassuk meg nekik különféle helyzetekben, hogy mit jelent ez. A gyerek azt teszi, amit maga körül lát (és nem azt, amit mondanak neki). Modellek vagyunk gyerekeink számára. Ez a modell pedig beépül személyiségükbe.

9-Ne engedd meg gyerekednek, hogy elnyomjon. Neked is van jogod (1) időre, (2) térre és (3) az élet élvezetére, amelyet nem vele élsz át. Szülőként jogos követelésünk az, hogy szükségleteinket vegyék figyelembe. Ha a szülő lemond saját szükségleteiről, akkor ismét a gyerekét Menti meg. Határok felállítására (ami a Kritikus Szülői énállapot fontos feladata) az első naptól szükség van. Igaz, ami igaz, nagyon könnyű beleesni ebbe a csapdába, mert a társadalom nyomása is ez: "Egy jó anya/apa azt csinálja, hogy ..." Ezeket az ostoba szabályokat követve játszmákat kezdünk játszani és olyan mondatok hagyják el szánkat, mint például: "De én csak azt akarom, hogy boldog legyen ..." vagy "Én csak segíteni akartam ...". Emlékezzünk arra, hogy ha mi saját magunknak autonómiát adunk, a gyerek azt megérzi, rezonál rá és OKÉ lesz ezzel. Emlékezzünk arra, amikor a zsúfolt üzletben egy toporzékolós hisztit élünk meg vele, hogy jogunk van nemet mondani a játszmára való meghívásra. Nekünk is vannak szükségleteink.

10-Bízz az emberi természetben és higgy gyermekedben. Steiner kiemeli, hogy ha ezt megtesszük, gyermekeink bizalmukkal és szeretetükkel fognak minket megjutalmazni ezért.

Claude Steiner (1935-2017) Párizsban született osztrák szülők gyermekeként, ahonnan Spanyolországba, majd Mexikóba menekültek a háború alatt. 1956-ban találkozott Eric Bern-nel, tanítványa, barátja lett. Együtt alapították meg a TTAA-t (The Transactional Analysis Association).

Az alábbi képen Claude Steiner és Eric Berne látható (1968-ban).

Forrás: https://calisphere.org/item/1af02b6b-9ca5-4b85-85c1-d8a578b3488c/